Iseum

1955 őszén egy szerencsés véletlen eredményeként egyedülálló jelentőségű régészeti leletekre, egy római kori szentély maradványaira bukkantak Szombathelyen. Egy tervezett vasraktár alapozási munkálatai során hatalmas fehérmárvány domborművek láttak napvilágot.

Így kezdődtek az 1955 és 1961 közötti, majd 2001-től napjainkig tartó ásatások, amelyek során fokozatosan bontakozott ki egy hatalmas szentélyépület, amit meglepő módon, az egyiptomi eredetű Isis istennőnek szenteltek.

Az akkori kor szellemében helyreállított Iseum rövid időn belül nemzetközi ismertségre és meghatározó kulturális jelentőségre tett szert, a templomhomlokzat stilizált képe még a város címerébe is belekerült.

Az idő múlásával azonban a bemutatóhely állapota leromlott, a felújítás elkerülhetetlenné vált. Az időközben újraindult feltárásokkal párhuzamosan 2008-ban Szombathely városa sikeresen pályázott az Európai Unióhoz, így megkezdődhetett az Iseum rekonstrukciója.

Az Európai Unió támogatásával megvalósult projekt fókuszában az egykori pódiumtemplom rekonstruktív bemutatása, illetve az azt körülvevő szentkerület építményeit a modern építészet elemeivel megidéző múzeumépület kialakítása állt, amely az itt előkerült leletek interaktív bemutatását tette lehetővé.    

A hosszú évekig tartó régészeti kutatások eredményeként a savariai Isis szentélyt eredeti pompájába sikerült visszaállítani, amely 2011-től az ókori vallástörténet és egy város, a római Savaria kultuszemlékeinek múzeumaként működik.

Isis

Isis az egyiptomi mitológia egyik legjelentősebb alakja, az ég királynője, Osirisnek, az alvilág istenének testvére és felesége, az embertestű és sólyomfejű Hórusz anyja. Isis elsősorban termékenység-istennő, anyaistennő. Nevének jelentése „trónus”, amely az istennő rangjára, az egyiptomi panteonban betöltött kiemelkedő szerepére utal. 

Az Osiris-mítosz

Az Osiris-mítosz az ókori Egyiptom legfontosabb, egyben legismertebb története.

Isis férje, Osiris az aranykor igazságos királya volt, azonban testvére, Széth, a féltékenységtől hajtva megölte őt. Széth egy pontosan Osiris méretére készített ládába zárta a királyt, majd a Nílusba dobta.

Isis, Osiris hű felesége a láda keresésére indult, amelyet Föníciában talált meg. A holttestet hazahozta Egyiptomba, új életre keltette, de ott ismét Széth áldozatává vált, aki Osiris testét 14 darabra vágva szétszórta az egész birodalomban.

Isis és testvére, Nephthis felkutatták és összeillesztette a darabokat, majd Isis végtelen termékenységének köszönhetően életadó levegőt lehelt a halott Osirisbe, akitől madár alakban gyermeket fogant.  Osiris azonban már nem térhetett vissza az élők közé, így az alvilág uralkodója lett. Trónját gyermekük, Hórusz vette át.

A Napbárka megállítása – Hórusz meggyógyítása a mocsárban

Miután Hórusz megszületett, az istennő rejtőzködve nevelte fiát, hogy megvédje Széth haragjától.

Egy későkori mítoszvariáció szerint, amikor Isis a Nílus-delta mocsaraiban bujkált a csecsemő Hórusszal, egy nap arra tért vissza a rejtekhelyére, hogy a gyermeke élettelenül fekszik a földön. Széth – kihasználva Isis távollétét – egy mérges skorpió vagy kígyó képében halálra marta a csecsemőt. Isis zokogása és fájdalmas kiáltása olyan hatalmas erejű volt, hogy áthatolt a világokon: Megállt az idő és sötétségbe borult a világ. Az istennő mágikus segélykiáltása elérte az égen utazó Napbárkát.

Ré, a Napisten, látva a veszélyt, azonnal leküldte a földre a bölcsesség, az írás és a mágia istenét, Thotot. Thot azzal a felhatalmazással érkezett, hogy Ré minden hatalmát és Isis saját varázserejét egyesítve megmentse a gyermeket. Thot megnyugtatta a kétségbeesett anyát, és elmagyarázta, hogy a kozmosz addig nem indulhat újra, amíg a törvényes örökös, Hórusz meg nem gyógyul.

Thot és Isis ezután közösen elszavalták a legfőbb gyógyító varázsigéket, amelyek közvetlenül a Napisten titkos nevének erejéből táplálkoztak. A mágia hatására a méreg távozott Hórusz testéből, a csecsemő felsírt és életre kelt. Ezzel a világ rendje helyreállt, a Napbárka újra elindult az égen, és az idő kereke tovább forgott.

Isis és Szíriusz kapcsolata

Az ókori ember számára az égbolt a földi események égi kivetülése volt, az istenek és az égitestek szoros kapcsolatban álltak egymással.  Isis alakját leginkább a Nagy Kutya csillagképpel, annak legfényesebb csillagával, a Szíriusszal azonosították, melynek ősi, egyiptomi nevét Sothis alakban őrizte meg a görög hagyomány.

Az egyiptomi újév a Nílus áradásával vette kezdetét. A Nílus pedig Egyiptomban maga a termékenység és az élet szimbóluma is. Az áradás megindulásához a mitológia szerint maga Isis istennő adott jelet, azzal, hogy megrázta jellegzetes csörgőjét, a sistrumot. Ez az esemény egy különleges égi jelenségben nyilvánult meg: a hajnali napfelkelte és a Szíriusz csillag pontosan egy vonalba esett. Ez, a mi naptárunk szerint július 19-éről 20-ára virradóra következett be.  A szombathelyi Isis szentély homlokzatának domborművén is ez a jelenet látható. Isis istennő a csillagképet megjelenítő kutya hátán ülve rázza a sistrumot.

A hellenisztikus korban (Nagy Sándor hódításai után) Isis kultusza átlépte Egyiptom határait, majd görög közvetítéssel a római világ egyik legnépszerűbb misztérium-vallásává vált.

Navigidum Isidis- Isis hajózásának napja

A kultusz jeles napjai közül Isis hajózásának napja, a Navigium Isidis, vagy görögösen Ploiafhesia ünnepe volt a legjelentősebb. Ez az ókori Római Birodalom egyik legnépszerűbb, leglátványosabb tavaszünnepe volt. A szertartást minden év március 5-én rendezték meg a birodalom kikötőiben, folyópartjain és Isis -szentélyeiben.

A rituálé célja az volt, hogy a téli viharok elmúltával szimbolikusan is megindulhasson a tengeri hajózás. Az egyiptomi termékenység- és anyaistennőként, tisztelt Isisre ekkorra már tengerek urakén, a hajósok és a gabonaszállító flották legfőbb védelmezőjeként (Isis Pelagia) tekintettek.

A szertartás menete

Az ünnep lefolyását Apuleius ókori író örökítette meg a legpontosabban Az aranyszamár című híres művében:

A szertartás látványos eleme egy hatalmas, színes felvonulás, a pompa volt, ahol a papok és a kultusz beavatott hívei az isteneket megjelenítő viseletben és maszkokban, zenével, tánccal vonultak végig a városon. Az esemény csúcspontja az Isisnek szentelt és ajándékokkal megrakott, virágokkal feldíszített hajó útjára bocsátása volt.

Ott, ahol nem volt tenger, a jelenetet egy hajómakett vízre bocsátása jelképezte.  A körmenet során az Isis-szentélyekből a papok egy gyönyörűen kidolgozott, egyiptomi motívumokkal díszített hajót vittek a vízpartra, amelyet vízzel és fáklya tüzével rituálisan megtisztítva, nyers tojással megkenve helyeztek a folyó vagy patak vízére. A hajóra rakott fűszerek, illatszerek, gabona és a virágok Isisnek szánt ajándékok voltak, amivel a termékenységet biztosító és a népet tápláló istennőnek fejezték ki hódolatukat.

Ez a tél végi, tavasz eleji ünnep, a karnevál, ami a mai farsang formájában él tovább.     

További információkért, és érdekességekért látogass el az ISEUM SAVARNESE honlapjára!